A második hét főként az “önmegvalósítás” jegyében telt el, hiszen saját magunk fedeztük fel a várost, kísérő nélkül. Jobban mondva olyan nevezetességeket, mint az Empire State Building.
Ehhez mindössze egy metrótérképre volt szükségünk, meg persze egy kis bátorság sem ártott.
Ha már megjártuk, és körbefotóztuk a várost az ESB-ről, nem maradhatott ki a Times Square sem, illetve a Grand Central Terminal. Igaz, a Times Square-re este is visszamentünk, ami kötelező, ha NY-ban jár az ember!
Szeptember hónapot nagy utcabállal indítottuk, ugyanis brazil napot tartottak a helyi brazilok, brazil zenészekkel, brazil kajákkal, és igazi brazil hangulattal. Nem gondoltam, hogy ennyi brazil él a városban, és hogy ekkora hangulatot képesek csinálni!
Ezután újra a Times Square volt a cél, ám ezúttal az M&M’s shop-ba mentünk, ami eszméletlen egy hely. Finom csoki illat köszönt, amikor belépsz, és innentől kezdve csak is a színes drazséké a főszerep! A szivárvány minden színében, és rengeteg ízben megtalálhatók, sok műanyag és plüssfigura vár, továbbá bögrék, kulcstartók, esernyők, és így tovább.
Ezt az élményt másnap estig pihentük, amikor is a Rockefeller Center-be mentünk, illetve fel, egészen magasra. Nos, az esti New York éppoly lélegzetelállító, mint a nappali, mindkettő életre szóló látvány, remélem sosem felejtem el!
Ekkor már az utolsó hetet tapostuk, ami be kell valljam, nagyon tetszett, mert iszonyatos honvágyam volt. Ám, még koránt sem volt vége a dolgoknak, sőt!
A Brooklyn Bridge-en való gyaloglást sem akartuk kihagyni, ezért annak ellenére, hogy lógott az eső lába, neki indultunk. Nem tudtam, hogy egy hidat miért lehet ennyire kedvelni, de rájöttem, hogy ez pont az, amit nagyon is lehet! A látvány annyira egyedülálló volt, hogy azt hiszem beleszerettem. :)
A hídról lejőve már Brooklyn földjét tapostuk, illetve onnan metróztunk “haza”, Queens-ig.
Szerdán, pedig bekövetkezett életem második legjobb dolga ezen az utazáson kívül, ami nem más volt, mint a US Open.
Leírhatatlan! A teniszt nem igen kedvelő keresztanyukámmal mentem ki, és még ő is azt mondta, hogy ez nagyon jó. A hangulat, az emberek, a sport… egyszerűen érezni kell, ott kell ülni, drukkolni, és élvezni az egészet.
Egy Sharapova meccsre szólt a jegyünk, délelőttre, az Arthur Ashe-be. Hatalmas stadion, és az emberek háromnegyede Maria-nak drukkolt, ami külön jó volt.
Esküszöm, még a levegő is más volt a sok teniszdrukkerrel körülvéve, ezzel is felejthetetlen élményt biztosítva. Az sem érdekelt, hogy kissé megáztunk, a lényeg, hogy kint voltam! :))
Az ezt követő napokban már csak pihentünk, illetve metróztunk még, meg a Times Square-en lébecoltunk, aztán pedig elérkezett a várva várt hazaút. :)
