IKEA

Mivel szeptemberben elkezdődik a visszaszámlálás az érettségiig, így engem is olyan dolgok foglalkoztatnak, mint hova jelentkezzek, melyik városba menjek tanulni, és talán a legfontosabb: milyen lakásban kezdjem el a felnőtt életemet?
Nos, a lakás kereséssel még bőven ráérek, de azt már tudom, hogy szeretném az IKEA-ból berendezni. Ha tehetném, mindent ott vennék, de mivel nem ilyen bő pénztárcával dolgozom, így csak az apróbb vagy ezt-nem-hagyhatjuk-ott darabok jönnek majd velem.
Sajnos a svéd cég weboldalán eltöltött egy teljes óra hossza pontosan elég volt arra, hogy beleszeressek jó néhány dologba. Van, ami jól eséllyel helyet kap majd a leendő albérletben, van, amire még várnom kell, de hátha egyszer az enyém lesz!

egy jó könyvespolc elmaradhatatlan kelléke lesz a leendő új helyemnek

tejhabosító kancsó, a reggeli kávémhoz

egyszerűen imádom

tökéltes pohár lattehoz :)

imádom az ilyen foteleket, ezért szeretnék majd én is

emlék NY-ból, valahogy muszáj lesz beszereznem!

 rajzszöggel és színes cérnával bejelölni, hogy honnan hova utaztál...

imádni való ez a szőnyeg, egyedüli hátránya, hogy világos színű

elfogadnék egy ilyen fotelt olvasáshoz!

My first Hungarian GP

Azt hiszem a blog egy éves évfordulóját nem is lehetne jobb bejegyzéssel megünnepelni.
Először is, örülök, hogy 365 napot kibírtam egyetlen blog mellett, még ha nem is nagyon írok mostanában. I just unlocked the Ms. Persistant badge on blogger.com :D

Tehát, túl vagyok életem első Formula 1-es hétvégéjén.
Életem egyik legjobb élménye volt, a kevés alvás és fáradtság, na meg a nagy meleg ellenére imádtam az egész hétvégét úgy, ahogy volt!

Szerdán reptéren voltam illetve voltunk Andival meg Gabival, és már ott találkoztunk pár pilótával. Csütörtökön reggel újra kimentünk, ahol végre élőben láttam Jessica Michibatat. Alig hittem el, hiszen arra számítottam, hogy Jensonnel érkezik, de hát nem így történt, a legnagyobb örömömre. Utána pedig jött Nico Hülkenberg is, aki meglepően aranyos volt.
Délután 1 körül mentünk ki a pályához, mert 4 kor, azaz 3 órával később keződött a boxutca látogatás. Nagyon hosszú várakozás volt, de végül bejutottunk. Igazából vegyes volt az ott eltöltött idő, sajnos pár perccel maradtam csak le a kedvencemről, viszont egy élmény volt végigsétálni a boxok előtt, látni a csapatokat munka közben és hallani egy igazi kerékcserét.

Másnap a szállásomon maradtam, pihentem, rendeltem egy pizzát, aztán délután bementem a városba kerülni egyet, meg vettem pár dolgoz, aztán 6 körül csatlakoztam Andiékhoz a szállodánál.
Akkor este nagyon eredményesek voltunk, aláírt Massa, Whitmarsh, Boullier, Domenicali és Checo, akivel még közös képet is csináltunk. :D

Szombaton kimentünk a pályára a 3. szabadedzésre és az időmérőre. Istenem, azok az autóhangok, az emberek, a tömeg, a hangulat... felejthetetlen!
Este megint szállodázni mentünk, habár már nagyon untam, hogy egy Alonsora várok, úgyhogy elindultam először a többi szállodához. Útközben összefutottam Bettivel, aki elkísért, és a tavalyi szerencsénk megismétlődött idén is. Sutilt, a barátnőjét valamint Charles Pic-et sikerült észrevennünk, igaz épp vacsoráztak, így nem igazán zavartuk őket. Éppen továbbálltunk amikor észrevettem a SkyF1 pasijait sörözni, és muszáj volt velük képet csinálnom. Johnny Herbert eszméletlen nagy arc volt, végig poénkodott, Crofty is hülyéskedett, a többiek meg csak szimplán aranyosak voltak. :))
A nap megkoronázása Checo, Davide meg Grosjean volt. A mexikóival csináltunk még egy képet, ami azért már sokkal jobb lett, Davide megkérdezte, hogy nem akarunk-e inkább Alonsótól aláírást, Grosjean meg csendes volt, és eléggé sietett.
A vasárnapi futam hatalmas melegben telt, de Virággal sikeresen átvészeltük, aztán pedig az Árkádban hűsöltünk, majd elkísértem a Keletiig és nem sokkal utána én is elindultam hazafelé.

Most pedig after race depressionben szenvedek, hihetetlen hogy vége, hogy ennyi volt, és durván 1 évet kell várni arra, hogy ide érkezzen a száguldó cirkusz.
Jövőre  Veletek ugyanitt, nagyjából ugyan ekkor! :)

Crbnfls

Mindig is el akartam jutni egy Carbonfools koncertre, már komolyan fontolgattam a SZIN-re menetelt, amikor megláttam a plakátot Kecskeméten, hogy július 13-án este zenél a The Carbonfools!

Így egy régi vágyam teljesült, mikor tegnap este 9-kor a fiúk felálltak a színpadra, én pedig az első sorból énekeltem szinte végig.
Balázs pont olyan, mint a dalokban, energikus, átadja magát a zenének és cseppet sem játssza meg magát. Steve laza, Milán pedig csinálja a hangulatot és mindenki arcára mosolyt csal a bohóckodásával. Az autogram osztásnál volt szerencsém Milánnal beszélni és közös képet csinálni, aztán kaptam egy aláírást Stevetől, végül pedig jött Balázs.
FehérBalázs egyszerű fehér pólóban és micisapkában, a szokásos hanggal, kicsi cigi szaggal, aztán vaku és boldogan adtam át a helyem Rékának.

A koncert nagyon feldobott, és sajnáltam, hogy nem terveztünk bulizni menni, de legalább volt időnk sétálni a bor utcában és kóstolgatni. 

confused

Hiányzik a tavalyi nyár. Amikor minden olyan zavaros volt, és úgy tűnt semmi extra nem lesz... erre pont egy igazán emlékezetes szünet lett belőle. Valami akkor nagyon jól összejött, minden héten volt program, már a végén kénytelen voltam lemondani dolgokat, hogy valahová odaérjek.
Most viszont a barátaim hiányoznak. A legtöbbjük egyéb elfoglaltság miatt jelen pillanatban nem ér rá és eléggé zavaró azzal szembesülni, hogy itt ülsz egyedül, miközben velük is lehetnél, ha ráérnének. Tudom, hogy ez nem szándékos, mégis elég nehéz megérteni a dolgokat.
Whatever, úgyis olvasnom kellene.

Stúdiólátogatás

Amikor januárban visítozva lereagáltam az emailt, miszerint elmehetek az Eurosportba a Roland Garros alatt, valahogy nagyon távolinak, és hihetetlennek tűnt az egész.
Aztán két napja, csütörtökön végre mehettem Pestre, és találkozhattam a kedvenc hangjaimmal. :)

Visszagondolva nehéz felidéznem mire számítottam, de az biztos, hogy minden elképzelésemet felülmúlta az a pár óra. A légkör nagyon kellemes volt, mindenki mosolygott, jó hangulat uralkodott a helyen. Aztán 3 előtt egy kicsivel beültem Petrával abba a helységbe, amelyből a teljes kommentálás zajlik. Kaptam puha fejhallgatót, amiben ugyan azt hallottam, mint a mellettem ülő, tehát a rendezői utasításokat, a meccs hangjait és persze magát a kommentátort.
Nem egyszerű dolog végigkommentálni egy teniszmeccset - mondjuk ezt eddig is sejtettem - de ott ülve még komolyabb feladatnak tűnt.

Imádtam a csütörtököt, minden egyes percét, életem egyik legjobb napja volt!

munkaeszköz :)

Happy Monday!

Iron Man 3

Több, mint valószínű, hogy az utolsó Iron Man, vagyis Vasember filmet néztem meg moziban vasárnap! Imádom az összes filmet, a legelső perctől az utolsóig, és ha egyetlen filmet nézhetnék életem végéig, nem kérdés, hogy mi lenne az.
Tony Stark hatalmas figura a filmben, Robert Downey Jr. pedig eszméletlen színész, remekül alakítja a milliárdos zsenit, akinek most pánikrohamokkal kell megküzdenie - a New Yorkban történ dolgok hatása, remek ötlet volt, taps! Amúgy a film visszatekintéssel indul, Tony régi énje visszaköszön egy kicsit, amit nagyon értékelek.
Aztán persze ott van Pepper Pots, te jó ég, Gwyneth Paltrow csont és bőr a 3. filmben, valaki adjon neki enni!
Még mielőtt elfelejteném, muszáj megemlítenem Don Cheadle-t, aki a második és harmadik filmben alakítja Rhodest, és igazából nem értem, hogy miért csak kettő moziban szerepel?! Ő erre a szerepre született! Vegyük fel megint az elsőt, de komolyan... szerelmes vagyok abba az emberbe is, meg Robertbe, Gwynethbe, meg az egész filmbe.

És itt csodálkozom el, hogy még mindig mennyire oda tudok lenni dolgokért. Néha odáig meg vissza vagyok egy cipőért, ruháért, egész boltért, cédéért, könyvért, meg persze a kedvenc sportolóimért, na meg a színészek, filmek... Szóval igen, ez az egyik hibám. Imádok rajongani dolgokért, imádom a karaktereket, zenéket, mondatokat, fejezeteket, színeket, formákat, mindent.

Szóval Iron Man 3. IMDb-n 7,8 -at kapott 92 723 felhasználó véleménye alapján, személyesen én 9,8-ra értékelem, csak azért, mert így nem igazán lehet folytatni. Ötletem sincs, hogy hogyan lesz így Bosszúállók 2. de ez már nem is az én dolgom, hanem a Marvelé, hajrá srácok!

Ennyi lenne a roppant elfogult véleményem, de ettől függetlenül irány a moziba be, simán megéri megnézni!

Hey, it's Macklemore!

Azt hiszem nem sok embernek kell bemutatni ki a híres Thrift Shop-ot éneklő, vastag szőrmébe bújt rappert, de attól hogy ismerem néhány számát, még nem nagyon tudom ki is ő. Íme néhány infó:
Macklemore, aki Ben Haggerty néven látta meg a napvilágot 1983 nyarán, ír származású ugyan, de az amerikai Seattleben született.
Tinédzser korában kezdett a zenéléssel foglalkozni, majd 2005-ben kiadta első albumát. Az igazi siker Ryan Lewis megérkezéséig váratott magára, utána megszületett az Otherside és szépen lassan beindult minden.
Macklemorenak a droggal is meg kellett küzdenie, minderről a Starting Over című dalban írt. Lemezén, a The Heist nevű korongon olyan nagyszerű számokat találunk, mint a Wings, Same Love, a már említett Thrift Shop vagy a személyes kedvencem, a Can't Hold Us.

Sokat mondó dalszövegek, fülbemászó dallamok - ez Macklemore.

a személyes kedvenc :)

"Legalize gay marriage"

Home made macarons

Az őszi szünetben sikerült beleszeretni a francia édességbe, ami azt hiszem méltán híres és annyi ember kedvence.
Még ajándékba kaptam a makaron készítés bibliáját, ami egy remek szakácskönyv teli makaronokkal. Miután alaposan elolvastam és tanulmányoztam, illetve beszereztem minden kelléket, megkezdődhetett a sütés. Nos, elsőre nem igazán sikerült eltalálni a dolgot, de láttam és tudtam a hibáimat, így nem volt más dolgom, csak újra sütni, ezúttal jobban odafigyelve a kritikus pontokra.

Így büszkén mondhatom, hogy igazán jó makaronokat sikerült sütnöm másodszorra. Persze, a tökéletestől messze van, sőt talán sosem lesz cukrászminőségű, de remélem megbocsátható bűn. :)

Wish Board

Két csokitojás között, nagy unalmamban végre megcsináltam a saját kívánságtáblámat. Az egész Dorka ötlete alapján készült, és nem volt egyszerű feladat. Persze nem a kivitelezés esett nehezemre, sokkal inkább az, hogy milyen képeket nyomtassak ki.
Végül ilyen lett:

Ha fentről lefelé haladunk, és balról jobbra, akkor az első kép a pisai ferde tornyot ábrázolja. Nagyon tetszik ez az épület, illetve Olaszország, nem magyaráznám túl. Ahogy a mellette lévőt sem, olasz zászlók, olasz utca. Imádnék ott élni, vagy újra kimenni pár hétre!
Az egyetlen műszaki cikket ábrázoló kép következik, ami nevezetesen egy iPad mini. A lassan 3 éves laptopom kezdi megadni magát, így jó lenne egy új - vagy egy táblagép. Imádom a laptopot, illetve imádom azt, amin most pötyögök, de egy iPadnek is örülnék...
És elérkeztünk Chuck Basshez. Talán, sőt biztosan kinőttem már a 'szőke herceg fehér lovon' korból, de beleestem a Chuck Bass imádatba. Szóval a wish boardom negyedik kívánsága: szeretnék egy saját Chuck Basst!
Második sor, 1. kép: Singapore Flyer. Imádom a várost, és az óriáskereket is, így eldöntöttem, hogy egyszer felülök rá... vagy többször. Ezután újabb város, jobban mondva egyik nevezetessége látható, a Central Park. Nagyon szeretnék visszamenni New Yorkba, remélem hamar lesz rá lehetőségem! A harmadik képen az álomhosszúságú haj látható. Nem tudom lesz-e erőm megnöveszteni ilyen hosszúra, mindenesetre próbálkozom. Ezt a sort egy napszemüveg zárja, szükségem van egy normális darabra, és ha már lehet válogatni, jó lenne egy Ray Ban. 

A legalsó sort a Budavári Siklót ábrázolja, amit sajnos még nem volt alkalmam kipróbálni. A következő kép egy Forma 1-es plakát, méghozzá az egyik kedvenc helyemről, Monzából. Nagyon szeretnék eljutni egyrészt egy versenyre, másrészt pedig ide, Monzába. Ezután egy csajos kép, a legszebb táskáról, amit életemben láttam. Szerelmes vagyok ebbe a Givenchy remekműbe, igaz nem valószínű, hogy valaha is ilyen táskám lesz... Végül, de nem utolsó sorban egy kép a Trevi-kútról. Nagyon szeretnék Rómába is eljutni, és ha már ott vagyok, muszáj elmennem ide!

Azt hiszem egyenlőre ezek a kívánságaim lennének, de biztos vagyok benne, hogy ez még bővülni fog!

Italy

Vasárnaptól péntekig Olaszországban tartózkodtam - hatalmas élmény volt, azt hiszem még jobban imádom az országot, mint előtte.
Egy 12 órás buszutat letudva érkeztünk meg a Dolomitokban található Feltrébe. Nagyjából 20.000-en élnek a városban, illetve jelentős mennyiségű falu található a környéken.
Vasárnap este már a családnál voltam, akik mind nagyon kedvesek voltak. A lány, aki fogadott nem igazán tud angolul, így muszáj volt olaszul kommunikálnom. Igazából nem bánom, hogy így alakult, legalább használtam, és fejlődtem. :)

Két városba látogattunk el: Padovába, és Velencébe.
Padovának nagyon megfogott a történelmi jellege, a gyönyörű belvárosa az egyetemmel és a gazdag sétálóutca Prada, Bvlgari és Louis Vuitton üzletekkel. Nagyon tetszett a város, a társaság, az utcák... szóval minden.
Velence talán annyira nem tetszett a kis sikátoros utcák miatt. De, nagyon szép hely, egyedülálló a gondolákkal való közlekedés miatt, meg a hidak miatt, amik egyébként tök jól megedzették a vádlimat!
Finom a velencei fagyi, nagyon szép az egész hely, tényleg - egyedül a szűk utcáktól kaptam frászt a vége felé. :)

Az olasz konyha még mindig nagyon jó, egy csomó dolgot ki tudtam próbálni, mint például a rizottó, vagy a canolli.

Imádtam a társaságot, remekül elvoltunk a buszon, vagy a kirándulások alkalmával. Nagyon szeretnék jövőre is menni, remélem lesz rá lehetőségem! :)

Padovai ablakok

Piazza San Marco

Gondolák

Padova

Padova

Velence

You know you love me

Gossip girl.
6 évad, 121 rész, 4840 perc, rengeteg szereplő, könny, Blair és Chuck pillanat, az imádott Nate Archibald, Serena, 'Lonely Boy', Rufus és Lily, na meg Dorota... hihetetlen mennyire megszerettem ezt a sorozatot, pedig az elején  nem értettem, mi ez a felhajtás körülötte.
Aztán tavaly április végén megnéztem az első részt, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a komplett első évadot legyűrtem.
Az első három évad csodás volt, imádtam minden egyes percét. A negyedik már nem volt az igazi, az ötödik fele volt értékelhető számomra, a hatodik meg egy rövid de frappáns lezárás, amit persze, hogy mindenki szeret, mivel ott kapja meg a kedvence a jutalmát.
Nem mondom, hogy nem klisés a sorozat, de a New York-i Upper East Side mindenkit vonz. A gazdag - szegény ellentét mindig jelen lesz, míg világ a világ, tehát a sorozat jól megválasztott alap elemei mellé elfér a nem mindig érdek feszítő cselekmény szál.
A helyszín és a zene kifogástalan volt számomra. New Yorkot elég nehéz felülmúlni, ez egyértelmű, de a zeneválasztás meghatározó dolog, pont mint a már említett 5x06-ban.

Összességében nem bánom, hogy azt a 4840 percet ennek a sorozatnak a nézésével töltöttem, és csak ajánlani tudom mindenkinek!

Balról jobbra: Rufus, Lily, Dan, Serena, Chuck
Vanessa, Jenny, Nate és Blair

xoxo

napi elgondolkodtató videó

Szalagozó

Iskolánkban hagyományosan februárban van a szalagozó, amit mi, a 11. évfolyam szervezett. Borzasztó sok dolgunk volt, kezdve azzal, hogy minden héten legalább 2-szer 3-szor próbálnunk kellett a műsorunkra, amit a 12/b-nek, illetve a végzősöknek adtunk.
Az egész hét a szalagozó lázában telt el, rengeteg szervezni való volt, vagy ha nem intézkedtünk, akkor táncpróbán kellett részt venni.
Amennyire izgatott voltam csütörtökön, egy nappal az esemény előtt, annyira megnyugodtam péntekre. Persze, ez 4 órára teljesen elmúlt, hiszen akkor már a városi sportcsarnokban gyülekeztünk, megnéztük a beállást a tánchoz, aztán pedig vártuk, hogy sorra kerüljünk.
Nagyon izgultunk, hiszen 1500 ember előtt készültünk táncolni. Egy osztály, fiúk külön, lányok külön, majd együtt.
Igazából, az az 5 és fél perc nagyon jó volt. Nem mondom, hogy élveztem, de túlélhető volt. A lényeg, hogy a b-sek örültek, majd a műsorunk végén megtiszteltek minket és felállva tapsoltak.
A műsor vége a bécsi, illetve az angol keringő volt.
Anyuékkal  ezután hazamentem, átöltöztem, elkészültem és mentem is vissza a suliban tartott bálra.
Még sosem voltam, de azt mondják az idei volt az egyik legjobb. Én is jól éreztem magam, szinte a végéig maradtunk, egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem.

Nagyon várom, hogy jövőre a sajátomon vehessek részt, és megtapasztaljam milyen a másik oldalon állva. :)

5x06

Sokszor sírtam már a Gossip girl-ön, sőt más sorozaton is, de ez most valahogy nagyon betalált.

Csak olasz felírattal találtam meg, szóval még nyelvet is tanulok! :)

Távolság

Sokszor eszembe jut, milyen jó lenne, ha a távol élő barátaim itt lennének, és bármikor átmehetnék hozzájuk, vagy ők jönnének. Mennyi közös programot tudnánk csinálni, csak egy telefonba kerülne, és máris találkozhatnánk!
Viszont meggyőződésem, hogy talán nem értékelném annyira a velük töltött időt. Utazhatok, hogy lássam őket, hogy együtt töltsünk pár órát, több hét eseményeit eldaráljuk egymásnak, aztán már indulhatok is haza.
De talán éppen ettől annyira jó az egész!
Amikor Gabival találkoztam először kicsit paráztam, hiszen ő volt az első olyan, akivel a sok neten irkálás után végre személyesen is találkozhattam, és amennyire kínos, és esetlen volt az első, annyira jól sikerült a második meg a harmadik. 

Erről a szóról, hogy távolság mostanában mindig Szeged, illetve Finnország jut az eszembe.
Szegedre Dominika miatt kell elmennem; nagyon kedves, aranyos csajnak tartom, sok mindenről tudunk beszélni, és szívesen eltöltenék egy napot vele. Fizikailag távol vagyunk, lelkileg mégis közel - nagyon jó érzés.
Finnország Virág miatt annyira lényeges. Őt is meglátogatnám, de sajnos nem tudom, viszont jó néhány dolgot neki köszönhetek, pl. miatta fogom megnézni a Hobbitot, illetve el is fogom olvasni - ami nálam nagy szó, hiszen ki nem állhatom az ilyen jellegű filmeket/könyveket.

Szóval az eredeti téma: távolság. Szerintem jó. Néha nagyon bosszant az egész, de inkább tartom egy hasznos dolognak, egy legyőzhető dolog, ami nem állhat az utunkba. Megerősíti a dolgokat, vagy éppen megszakítja a már amúgy sem biztos kapcsolatokat.

2013 a távolságról is fog szólni, annak (pillanatnyi) áthidalásáról, vagy a lelki távolság lecsökkentéséről. 

Lance Armstrong

Miután megnéztem a két részes interjút Oprah-val, kicsit jobban elgondolkodtam az egész történeten.
Lance sok évig tagadta - bírósági eskü alatt is - hogy doppingolt volna. Beperelt embereket rágalmazás miatt, majd megnyerte a tárgyalásokat. Eskü alatt mondta a "betanult" szöveget, hogy ő nem produkált még pozitív tesztet, és hogy ő sosem doppingolt. Megfélemlített embereket, megkeserített néhány életet, csak azért, hogy az igazság ne derüljön ki. Még leírni is sok, mennyi minden rosszat tett Lance Armstrong és azok az emberek, akik segítették.

Hogy megváltozott-e róla a véleményem? Elítélem-e azért, mert annyi éven át hazudott, és becsapta jóformán az egész világot? Nem. Határozottan nem.
2009-ben miatta kezdtem el nézni a Tour de France-ot. Véletlen elkaptam egy részt a Planet Armstrong-ból, amely egy nagyjából 10 perces műsor volt az Eurosporton, és főként a visszatérésével foglalkozott, nyomon követte versenyzés közben, és betekintést engedett a "kulisszák" mögé. Szimpatikus volt már akkor, és amikor kiderült, hogy indul a Tour-on, nyáron megnéztem az egész versenyt. Persze, hogy neki drukkoltam, és hihetetlenül büszke voltam, hogy harmadik lett.
Ahogy követni kezdtem a francia körversenyt kiderült, hogy hétszer győzött, és hogy ő nagyjából az a kerékpársportnak, mint ami Schumaher a Formula 1-nek. Attól a bizonyos adástól kezdve figyelemmel kísértem az életét, cikkeket olvastam, utánakerestem a régebbi sikereinek, elolvastam a történetét, hogy hogyan győzte le a rákot...

Hihetetlen nagy erőt adott, és nagyon elgondolkodtatott mindaz, amit olvastam. Livestrong-os karkötőt akartam minden áron, hogy támogassam mindazt, amit képvisel. Visszagondolva nagyon megmosolyogtat a fiatalkori lelkesedésem iránta, de büszke vagyok rá.
Ő egy hős számomra. Egy hős, aki annyira emberi, hogy eltévedt, és rossz útra tért. Sok mindenkit becsapott, hibát hibára halmozott. Nem volt szép tőle, tény és való. De, hogyan ítélhetném el pont én őt, vagy Novak Djokovic, vagy a szomszéd néni? Mindenki követett és követ el hibákat. A "földi halandó" hibájával jobb esetben nincs tele a média és nem foglalkozik vele egy akkora állam, mint Amerika, sőt akár az egész világ. De attól ugyan úgy rossz, vagy még rosszabb!
János evangéliumából idézve: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"

Ő akkor is Lance Armstrong. Aki miatt megszerettem a kerékpársportot. Aki túlélte a rákot, és erőt adott.

No matter what, he's still Lance and I can't hate him!

Mug cake

Ennek a bögre "tortának" annyi a története, hogy tumblr-ön nézelődtem, amikor rátaláltam a képre, ami gyakorlatilag egy recept volt. Szeretek ilyenekkel kísérletezni, illetve imádok sütni, ezért nem is vártam sokat vele, rögtön kipróbáltam.
 Azért tetszik nagyon a recept, mert alapvető hozzávalókból készül, ezek szinte mindig vannak otthon, és sokféleképpen variálható az alaprecept. Illetve a másik hatalmas előnye: mikróban készül!

Hozzávalók:
- liszt
- cukor
- kakaópor
- tojás
- olaj
- tej
- csoki, smarties, vagy akár gyümölcs

Elkészítés:
1. Egy tetszőleges méretű bögrébe, 1/4 bögrényi lisztet öntesz, majd 3 evőkanál cukrot (por is lehet, de nem muszáj annak lennie) és 3 ek. kakaóport öntesz a liszthez. Ezeket jól elvegyíted, hogy a kakaópor egységesen barnára színezze a lisztet.

2. Ezután egy egész tojást beleütsz a száraz hozzávalókhoz, majd 3 evőkanál tejet és  3 evőkanál olajat is hozzáadsz, és jól összekevered az egészet. Utoljára a csokidarabok kerülnek bele. Lehet fehér, tej- vagy étcsokoládé, smarties cukor, vagy bármi amit szeretnél és van otthon. A recept még ír vanília kivonatot és egy csipet sót is. A só még jobban kihozza az ízeket, a vanília eszenciától pedig finomabb lesz a süti.

3. Ha mindennel megvagy, irány a mikrohullámú sütő. Erős fokozaton 2 - 2,5 perc kell ahhoz, hogy elkészüljön. Ha jól elkeverted kicsusszan a bögréből, így tálalhatod tányéron tejszínhabbal, de akár eheted egyenesen a bögréből.

Jó étvágyat! :)

 

AO 2012 - Final

Van öt és fél órád feleslegesen? Itt a remek alkalom, hogy visszanézd a maratoni döntőt. Fantasztikus ez a sport, de komolyan. Imádom!

Australian Open

Ha január, akkor Australian Open minden mennyiségben!
Az emlékeimben valahogy az a kép él, ahogy betegen fekszem, és kapcsolgatom a tévét, majd megtalálom az Eurosportot, ahol is egy bizonyos Rafael Nadal az elődöntőben honfitársával, Fernando Verdascoval játszik. Ez az emlék azért is lényeges, mert bár nem ez volt az első teniszmeccs amit tévében láttam, innentől kezdve váltam Nadal szurkolóvá.
A híres elődöntő tavalyig minden idők leghosszabb mérkőzése volt a maga 5 óra 14 percével. Minden egyes percet imádtam, pedig Rafának nem volt egyszerű dolga, de ahogy kitartott, az teljességgel lenyűgözött.
Abban az évben a tornát meg is nyerte, és attól kezdve örökre a szívembe zártam a helyszínt.

Idén Novak Djokovic-ot tartják esélyesnek, aki zsinórban harmadszor nyerheti meg a tornát, a nők közül pedig Serena Williams a favorit.
Én személy szerint reménykedem Roger Federer győzelmében, illetve abban, hogy a lányoknál Maria Sharapova meglepetést szerez, és meg tudja szorongatni Serenát.

Ha valakit érdekel, hogy mi történik ez alatt a két hét alatt, ajánlom Szántó Petra és Szabó Gábor által vezetett Salakblogot, amelyen minden nap friss információt találsz, illetve megtudod, hogy aznap mit ad az Eurosport és az ES2!

Rod Laver Arena

Instagram

A 2012-es évem Instagramos összefoglalója képekben, természetesen! :)

Remélem idén még több képet készítek! :)