Távolság

Sokszor eszembe jut, milyen jó lenne, ha a távol élő barátaim itt lennének, és bármikor átmehetnék hozzájuk, vagy ők jönnének. Mennyi közös programot tudnánk csinálni, csak egy telefonba kerülne, és máris találkozhatnánk!
Viszont meggyőződésem, hogy talán nem értékelném annyira a velük töltött időt. Utazhatok, hogy lássam őket, hogy együtt töltsünk pár órát, több hét eseményeit eldaráljuk egymásnak, aztán már indulhatok is haza.
De talán éppen ettől annyira jó az egész!
Amikor Gabival találkoztam először kicsit paráztam, hiszen ő volt az első olyan, akivel a sok neten irkálás után végre személyesen is találkozhattam, és amennyire kínos, és esetlen volt az első, annyira jól sikerült a második meg a harmadik. 

Erről a szóról, hogy távolság mostanában mindig Szeged, illetve Finnország jut az eszembe.
Szegedre Dominika miatt kell elmennem; nagyon kedves, aranyos csajnak tartom, sok mindenről tudunk beszélni, és szívesen eltöltenék egy napot vele. Fizikailag távol vagyunk, lelkileg mégis közel - nagyon jó érzés.
Finnország Virág miatt annyira lényeges. Őt is meglátogatnám, de sajnos nem tudom, viszont jó néhány dolgot neki köszönhetek, pl. miatta fogom megnézni a Hobbitot, illetve el is fogom olvasni - ami nálam nagy szó, hiszen ki nem állhatom az ilyen jellegű filmeket/könyveket.

Szóval az eredeti téma: távolság. Szerintem jó. Néha nagyon bosszant az egész, de inkább tartom egy hasznos dolognak, egy legyőzhető dolog, ami nem állhat az utunkba. Megerősíti a dolgokat, vagy éppen megszakítja a már amúgy sem biztos kapcsolatokat.

2013 a távolságról is fog szólni, annak (pillanatnyi) áthidalásáról, vagy a lelki távolság lecsökkentéséről. 

Lance Armstrong

Miután megnéztem a két részes interjút Oprah-val, kicsit jobban elgondolkodtam az egész történeten.
Lance sok évig tagadta - bírósági eskü alatt is - hogy doppingolt volna. Beperelt embereket rágalmazás miatt, majd megnyerte a tárgyalásokat. Eskü alatt mondta a "betanult" szöveget, hogy ő nem produkált még pozitív tesztet, és hogy ő sosem doppingolt. Megfélemlített embereket, megkeserített néhány életet, csak azért, hogy az igazság ne derüljön ki. Még leírni is sok, mennyi minden rosszat tett Lance Armstrong és azok az emberek, akik segítették.

Hogy megváltozott-e róla a véleményem? Elítélem-e azért, mert annyi éven át hazudott, és becsapta jóformán az egész világot? Nem. Határozottan nem.
2009-ben miatta kezdtem el nézni a Tour de France-ot. Véletlen elkaptam egy részt a Planet Armstrong-ból, amely egy nagyjából 10 perces műsor volt az Eurosporton, és főként a visszatérésével foglalkozott, nyomon követte versenyzés közben, és betekintést engedett a "kulisszák" mögé. Szimpatikus volt már akkor, és amikor kiderült, hogy indul a Tour-on, nyáron megnéztem az egész versenyt. Persze, hogy neki drukkoltam, és hihetetlenül büszke voltam, hogy harmadik lett.
Ahogy követni kezdtem a francia körversenyt kiderült, hogy hétszer győzött, és hogy ő nagyjából az a kerékpársportnak, mint ami Schumaher a Formula 1-nek. Attól a bizonyos adástól kezdve figyelemmel kísértem az életét, cikkeket olvastam, utánakerestem a régebbi sikereinek, elolvastam a történetét, hogy hogyan győzte le a rákot...

Hihetetlen nagy erőt adott, és nagyon elgondolkodtatott mindaz, amit olvastam. Livestrong-os karkötőt akartam minden áron, hogy támogassam mindazt, amit képvisel. Visszagondolva nagyon megmosolyogtat a fiatalkori lelkesedésem iránta, de büszke vagyok rá.
Ő egy hős számomra. Egy hős, aki annyira emberi, hogy eltévedt, és rossz útra tért. Sok mindenkit becsapott, hibát hibára halmozott. Nem volt szép tőle, tény és való. De, hogyan ítélhetném el pont én őt, vagy Novak Djokovic, vagy a szomszéd néni? Mindenki követett és követ el hibákat. A "földi halandó" hibájával jobb esetben nincs tele a média és nem foglalkozik vele egy akkora állam, mint Amerika, sőt akár az egész világ. De attól ugyan úgy rossz, vagy még rosszabb!
János evangéliumából idézve: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"

Ő akkor is Lance Armstrong. Aki miatt megszerettem a kerékpársportot. Aki túlélte a rákot, és erőt adott.

No matter what, he's still Lance and I can't hate him!

Mug cake

Ennek a bögre "tortának" annyi a története, hogy tumblr-ön nézelődtem, amikor rátaláltam a képre, ami gyakorlatilag egy recept volt. Szeretek ilyenekkel kísérletezni, illetve imádok sütni, ezért nem is vártam sokat vele, rögtön kipróbáltam.
 Azért tetszik nagyon a recept, mert alapvető hozzávalókból készül, ezek szinte mindig vannak otthon, és sokféleképpen variálható az alaprecept. Illetve a másik hatalmas előnye: mikróban készül!

Hozzávalók:
- liszt
- cukor
- kakaópor
- tojás
- olaj
- tej
- csoki, smarties, vagy akár gyümölcs

Elkészítés:
1. Egy tetszőleges méretű bögrébe, 1/4 bögrényi lisztet öntesz, majd 3 evőkanál cukrot (por is lehet, de nem muszáj annak lennie) és 3 ek. kakaóport öntesz a liszthez. Ezeket jól elvegyíted, hogy a kakaópor egységesen barnára színezze a lisztet.

2. Ezután egy egész tojást beleütsz a száraz hozzávalókhoz, majd 3 evőkanál tejet és  3 evőkanál olajat is hozzáadsz, és jól összekevered az egészet. Utoljára a csokidarabok kerülnek bele. Lehet fehér, tej- vagy étcsokoládé, smarties cukor, vagy bármi amit szeretnél és van otthon. A recept még ír vanília kivonatot és egy csipet sót is. A só még jobban kihozza az ízeket, a vanília eszenciától pedig finomabb lesz a süti.

3. Ha mindennel megvagy, irány a mikrohullámú sütő. Erős fokozaton 2 - 2,5 perc kell ahhoz, hogy elkészüljön. Ha jól elkeverted kicsusszan a bögréből, így tálalhatod tányéron tejszínhabbal, de akár eheted egyenesen a bögréből.

Jó étvágyat! :)

 

AO 2012 - Final

Van öt és fél órád feleslegesen? Itt a remek alkalom, hogy visszanézd a maratoni döntőt. Fantasztikus ez a sport, de komolyan. Imádom!

Australian Open

Ha január, akkor Australian Open minden mennyiségben!
Az emlékeimben valahogy az a kép él, ahogy betegen fekszem, és kapcsolgatom a tévét, majd megtalálom az Eurosportot, ahol is egy bizonyos Rafael Nadal az elődöntőben honfitársával, Fernando Verdascoval játszik. Ez az emlék azért is lényeges, mert bár nem ez volt az első teniszmeccs amit tévében láttam, innentől kezdve váltam Nadal szurkolóvá.
A híres elődöntő tavalyig minden idők leghosszabb mérkőzése volt a maga 5 óra 14 percével. Minden egyes percet imádtam, pedig Rafának nem volt egyszerű dolga, de ahogy kitartott, az teljességgel lenyűgözött.
Abban az évben a tornát meg is nyerte, és attól kezdve örökre a szívembe zártam a helyszínt.

Idén Novak Djokovic-ot tartják esélyesnek, aki zsinórban harmadszor nyerheti meg a tornát, a nők közül pedig Serena Williams a favorit.
Én személy szerint reménykedem Roger Federer győzelmében, illetve abban, hogy a lányoknál Maria Sharapova meglepetést szerez, és meg tudja szorongatni Serenát.

Ha valakit érdekel, hogy mi történik ez alatt a két hét alatt, ajánlom Szántó Petra és Szabó Gábor által vezetett Salakblogot, amelyen minden nap friss információt találsz, illetve megtudod, hogy aznap mit ad az Eurosport és az ES2!

Rod Laver Arena

Instagram

A 2012-es évem Instagramos összefoglalója képekben, természetesen! :)

Remélem idén még több képet készítek! :)

Birthday song

A napom himnusza! ;)

Pre-Birthday

Tudjátok mi a legjobb dolog abban, ha hétfői napra esik a születésnapotok? Az, hogy az egész család téged ünnepel egy hétvégén keresztül!

Az igazat megvallva én sem hittem, hogy már szombaton elkezdenek felköszönteni, de így történt. Ekkor kaptam egy finom, házi készítésű kókuszos tortát, és két könyvet. Az egyik Steiner Kristóf: Lélekbonbon című műve, a másik pedig Jill Colonna: Akarom, mert makaron! című szakácskönyve. (Ezekről később)

Ma pedig folytatódott mindez, a család barátaitól kaptam virágot, valamint finom csokikat. Az igazi szülinapom azért mégis csak holnap lesz, és alig várom, hogy egy kicsit különlegesebb legyen a napom. Leszögezém, hogy nem az ajándékokra hajtok, hanem annak a kis extra figyelemnek örülök, amit az ember ilyenkor kap. :)

Tehát akkor holnap 17!

People Always Leave

Nem sok hozzáfűznivalóm van.

Az egyik legrosszabb dolog. Hiányoznak, kellenének, megbontják a biztosnak hitt hátteret, nem támogatnak, hiszen távol vannak. Talán visszajönnek. Talán.
De, ha nem? Akkor így jártál. Csak az emlékek maradnak.

Persze, az élet megy tovább, és másnap mosollyal az arcodon ébredsz!

Autistic Boy Drumming

Egy autista kisfiú ügyesen dobol - egy mosógépen!

New Year's Resolutions

Van pár dolog, amiben egyáltalán nem hiszek. Az egyik ilyen, az újévi fogadalom.
Mivel egy teljesen új évbe kezdünk, ezért ésszerű döntésnek tűnik a január első napjára időzíteni a dolgokat, ha meg hosszútávra tervezünk, számolhatunk visszafelé 365-től.

Ha beütjük a keresőbe a new year's resolution kifejezést, 712.000.000 találatot kapunk, mindössze 0,22 másodperc alatt! Nem véletlen, hogy angolul kerestem rá a dologra, hiszen ez nálunk nem túl régóta hagyomány - és talán éppen ezért is lehetséges az, hogy ezeknek a fogadalmaknak legalább fele megvalósítatlan marad.
Az új év első napján mindenki lelkes, ambíciózus, hogy "ez majd az én évem lesz" - hát persze, csak úgy, mint a többi 10. Az összes a te éved, és nem kell ahhoz január 1-nek lennie, hogy változtass. Ha nagyon szeretnél, március 23-án is elkezdheted az új életedet, leteheted a cigarettát, vagy elkezdhetsz sportolni.
Szerintem minden fejben dől el, illetve sok múlik az elszántságon is.

De, vannak akik inkább célokat tűznek ki maguk elé, és én is ebbe a csoportba tartozom. Végiggondolom mit szeretnék megvalósítani a következő évben, mire kell feltétlen időt szakítanom, és mit várok magamtól.
Idén szeretnék boldog lenni pont úgy, mint 2012 nagy részében. A barátaimmal lenni amennyit csak lehet, elolvasni olyan könyveket, mint a Trónok harca George R. R. Martin-tól, és még folytathatnám.

Végül egy kép tumblr-ről, ami talán a legjobban összefoglalja, hogy mit is szeretnék!

V.

First Of The Year

2013 első blog bejegyzése, ejha! Tehát boldog új esztendőt mindenkinek, aki olvassa a szösszeneteimet. Szeretném megköszönni a sok visszajelzést, amelyek legtöbbje pozitív volt, továbbá hálás vagyok a 400 kattintásért is, amit úgy értem el, hogy nem nagyon reklámozom a helyet. :)

Terveim között szerepel a komolyabb írás, talán rendszeressé tenni az egészet, 2-3 naponta posztolni valami értékeset. Elvárásokat állítottam fel magammal szemben, aminek szeretnék a lehető legnagyobb mértékben megfelelni, és természetesebben szeretném komolyan venni a dolgot, mert úgy érzem szeretem ezt csinálni, és talán nem is vagyok annyira rossz.

Kívánok mindenkinek egy produktív évet, én csak egy kicsivel szeretnék jobbat, mint a tavalyi, és inkább több boldogságot szeretnék a szeretteimnek! :)

V.