the perks of being a wallflower

Ma ezt a filmet néztem meg, Duncsika ajánlására, és persze nem csalódtam. Imádtam. Egyszerre volt fura, de mégsem bírtam abbahagyni, és remélem a könyv is ilyen lesz.
Ja tényleg, a könyvet még nem olvastam, de fogom. Az az igazság sokkal jobban élvezem a könyvet, miután megnéztem a filmet, de fordítva már nincs így, szóval megadtam a filmnek a lehetőséget, és mivel ennyire tetszett, tudom, hogy a könyv ettől csak fentebb repíthet. Meg most nem is nagyon lenne időm olvasni, a névnapomra kapott könyvek még itt sorakoznak, kettő félig elkezdve, kettő még vár az első kinyitásra...
De amint lesz időm, lehetőségem, belekezdek, és szerintem aznap végzem is vele.
Akinek van módja, lehetősége, alkalma ne habozzon, vegye meg, olvassa el, menjen el moziba és nézze meg. Megéri!

Szóval hoztam néhány képet tumblr-ről,  most ezek tetszenek a legjobban.

napi lecke

Lassan nem múlik el úgy nap, hogy ne tanulnék valamit. Az élet egy nagy tanár, és a jót illetve a rosszat is tőle tanuljuk.
Mindenki kialakít egy új emberről egy véleményt. Ez lehet pozitív, illetve negatív. Van, amikor ez a vélemény megfelelő a személy tényleges jelleméhez, de van, amikor kellemes meglepetések érik az embert - ám sajnos ez lehet kellemetlen is.
És mi van akkor, ha ismerünk egy embert, jobban mondva azt hisszük, hogy ismerjük, és ekkor megtudunk valami egészen újat? Negatív dolog, ami a múltban történt, de vajon ez kihatással lesz a kapcsolatotokra?

Ez emberfüggő. Mindkét értelemben. Jó pár ismerősnek ismerem a múltját, de változtak. Persze, ők jóval idősebbek, mint én, és volt idejük helyre hozni a  "baklövést". Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha én követnék el valamit? A barátaim akkor is mellettem lennének? Támogatnának? Vannak akik biztosan mellettem állnának, és tudom jó, hogy jó páran biztosan nem. Ekkor is érheti meglepetést az ember, lehet hogy éppen azok nem állnának ki mellettem, akikre számítok, és azok igen, akikre nem... minden esetre érdekes volt ezt így átgondolni, függetlenül attól, hogy karácsony előtt vagyunk-e vagy sem.

Quotes

Nos, néhány kedvenc idézet, szövegrészlet innen-onnan. Főként pinterest és tumblr. :)

Passion

Mindenkinek van egy szenvedélye. Van ami káros, van ami nem. Meg van, ami a kettő határán áll.
Minden év márciusában elkezdődik az én "betegségem", hol kéthetente, hol hetente jön elő, mindig más helyszínen.
Sok mindent köszönhetek neki, barátokat, élményeket, ugyanakkor sírást, és ideget is. De, ennek ellenére meghatározó része az életemnek, hiszen a kapcsolataim közül rengetegnek van köze valamilyen úton módon a Formula 1-hez.
Viszonylag rég kezdődött az egész, drága apukám ragasztotta rám az egészet, valahol 2002 és 2003 között ültem le először mellé, és néztem a száguldó autókat.
Azóta, pedig én is kötődni kezdtem a sporthoz, és most már én vagyok az, aki inkább otthon marad, és Forma 1-et néz, minthogy lemaradjon bármiről is.

Hála az internetnek sok remek embert ismertem meg, és több száz km-es távolságot tudunk áthidalni, és elég pár szó, egyből tudja mindenki, mire gondolunk.
 Örülök, hogy ehhez a nagy családhoz tartozhatom, és köszönettel tartozom a sportnak azokért a barátaimért, akikkel a F1 közös szeretete hozott össze!

New York City - 2nd week

A második hét főként az “önmegvalósítás” jegyében telt el, hiszen saját magunk fedeztük fel a várost, kísérő nélkül. Jobban mondva olyan nevezetességeket, mint az Empire State Building.

Ehhez mindössze egy metrótérképre volt szükségünk, meg persze egy kis bátorság sem ártott.

Ha már megjártuk, és körbefotóztuk a várost az ESB-ről, nem maradhatott ki a Times Square sem, illetve a Grand Central Terminal. Igaz, a Times Square-re este is visszamentünk, ami kötelező, ha NY-ban jár az ember!

Szeptember hónapot nagy utcabállal indítottuk, ugyanis brazil napot tartottak a helyi brazilok, brazil zenészekkel, brazil kajákkal, és igazi brazil hangulattal. Nem gondoltam, hogy ennyi brazil él a városban, és hogy ekkora hangulatot képesek csinálni!

Ezután újra a Times Square volt a cél, ám ezúttal az M&M’s shop-ba mentünk, ami eszméletlen egy hely. Finom csoki illat köszönt, amikor belépsz, és innentől kezdve csak is a színes drazséké a főszerep! A szivárvány minden színében, és rengeteg ízben megtalálhatók, sok műanyag és plüssfigura vár, továbbá bögrék, kulcstartók, esernyők, és így tovább.

Ezt az élményt másnap estig pihentük, amikor is a Rockefeller Center-be mentünk, illetve fel, egészen magasra. Nos, az esti New York éppoly lélegzetelállító, mint a nappali, mindkettő életre szóló látvány, remélem sosem felejtem el!

Ekkor már az utolsó hetet tapostuk, ami be kell valljam, nagyon tetszett, mert iszonyatos honvágyam volt. Ám, még koránt sem volt vége a dolgoknak, sőt!

A Brooklyn Bridge-en való gyaloglást sem akartuk kihagyni, ezért annak ellenére, hogy lógott az eső lába, neki indultunk. Nem tudtam, hogy egy hidat miért lehet ennyire kedvelni, de rájöttem, hogy ez pont az, amit nagyon is lehet! A látvány annyira egyedülálló volt, hogy azt hiszem beleszerettem. :)

A hídról lejőve már Brooklyn földjét tapostuk, illetve onnan metróztunk “haza”, Queens-ig.

Szerdán, pedig bekövetkezett életem második  legjobb dolga ezen az utazáson kívül, ami nem más volt, mint a US Open.

Leírhatatlan! A teniszt nem igen kedvelő keresztanyukámmal mentem ki, és még ő is azt mondta, hogy ez nagyon jó. A hangulat, az emberek, a sport… egyszerűen érezni kell, ott kell ülni, drukkolni, és élvezni az egészet.

Egy Sharapova meccsre szólt a jegyünk, délelőttre, az Arthur Ashe-be. Hatalmas stadion, és az emberek háromnegyede Maria-nak drukkolt, ami külön jó volt.

Esküszöm, még a levegő is más volt a sok teniszdrukkerrel körülvéve, ezzel is felejthetetlen élményt biztosítva. Az sem érdekelt, hogy kissé megáztunk, a lényeg, hogy kint voltam! :))

Az ezt követő napokban már csak pihentünk, illetve metróztunk még, meg a Times Square-en lébecoltunk, aztán pedig elérkezett a várva várt hazaút. :)

kilátás az ESB-ről

Flatiron felülről

ESB

Times Square

Grand Central Terminal

Times Square

M&M's World

Rockefeller Center

Brooklyn Bridge

Arthur Ashe - US Open

New York City - 1st week

Két és fél hét móka és kacagás - na, meg rengeteg séta, metrózás, és még ennél is több angol.

Majdnem 11 óra repülés után besétálni a JFK-re hihetetlenül felemelő érzés volt, és valahol itt kezdődött az igazi “nyaralás”.  Első repülőutaim zajlottak augusztus 21.-én, és olyannyira pozitív volt minden, hogy egyből azt mondtam: menjünk még egy kört!

Az egyik legszebb pillanat is azon az estén történt meg velem: amikor kiléptünk, és rengeteg yellow cab-et pillantottunk meg. Na, meg persze hatalmas volt a pörgés, azt se tudtam, hova kapjam a fejem, de már éreztem, hogy elkezd pezsegni a vérem. És, valóban azt éreztem, hogy itt vagyunk!

Az utazás fáradalmait röpke 8 órás alvásban sikerült többé kevés kipihenni, és már az első nap nyakunkba vettük a várost, subway-jel. Nagyon tetszett maga a dolog, habár eléggé piszkos, rengeteg ember fordul meg rajta nap, mint nap, éppen ezért sokféle embert, és élet stílust láthattunk.

Első ebédünk egy a Hudson folyó mellett lévő parkban volt, organikus hamburgert ettünk természetesen, ami tök jó volt, a kilátás pedig még jobb.

Visszafelé a High Line-on is végig sétáltunk, amin subway közlekedett, de egy ideje már parkként funkcionál.

A második nap Chinatown-t néztük meg, ahol még a tűzoltó autón is sárkány díszeleg jelezve, hogy melyik körzetből való.

A nap folyamán még lementünk a South Seaport-hoz, bementünk egy plázába, ittunk egy finom smoothie-t és a Brooklyn Bridge-ben gyönyörködtünk.

A következő nap a Flatiron Building-nél voltunk, illetve a Union Square-en töltöttünk némi időt, ezúttal a Whole Food-ban ettünk. Szuper kis hely, nagy a választék a tengeri herkentyűktől kezdve a vega kajákon át, szinte minden megtalálható.

Hétvégén New York botanikus kertjébe látogattunk, ott a legjobban Rockefellerné rózsakertje tetszett, habár az üvegházak is érdekes voltak, a különböző éghajlatok növényeivel.

A Central Park is első hetes program volt, ami engem nem nyűgözött le, sőt nekem egy kicsit csalódás is volt. Egy nagy park, sok zölddel, tök jó csónakázó tóval, viszont hiányzott az az érzése, hogy tényleg a természetben vagy - persze, hiszen felhőkarcolók vesznek körbe, naná, hogy valami hibádzik. :)

Union Square

yellow cabs

Flatiron Building

New York High Line

New York High Line

New York High Line

subway

welcome back!

Itthon vagyok! :)
Tudom, mindenki örül, ujjong és stb. Vasárnap hajnali 3-kor tudtam lefeküdni, fél10-ig aludtam, aztán F1-et néztem, meg a család jól megebédeltetett, mert "3 hete nem ettél ilyet" - és valóban, így igaz.

Vasárnap élménybeszámolóztam, ma meg suliban voltam, ami halálosan fárasztó volt.
Mindenki üdvözölt, a lányok a nyakamba ugráltak, jól megöleltek, szóval nagyon megmelengették a lelkem. :)
Sokan kérdezték, hogy milyen volt, de az az igazság, hogy nehéz megfogalmazni. Ha, azt mondom jó, valójában egyetlen szóval jellemeztem a közel leírhatatlant. Át kell élni!
Több arcát megmutatta Amerika, illetve New York, sok történetet hallottam, és még több új embert ismertem meg.
Sok nevezetességet láttunk, azt hiszem alig maradt ki 1-1.

Élménybeszámoló részletesen a hétvégén - muszáj összeszednem magam a suliban.

How you doin'?

Itt vagyok a Nagy Almában! :)
Annyira vártam ezeket a napokat, heteket, és most végre itt van.
Most csak egy rövid üdvözlésre van időm, részletek majd később, képekkel illusztrálva. :) Otthon lassan 3 óra és már csütörtök, itt még csak kilenc és még szerda.
Sokat metrózunk, sétálunk a városban, bicikliztünk a Central Park-ban, és még sorolhatnám. Amint hazaérünk, és lesz időm, írok - ígérem!

A hangom

Na jó, nem az enyém, de a kedvencem mindenképp. Sok olyan hang van, amit imádok, de mostanában az abszolút kedvenc az Florence Welch.
Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért szeretem annyira, egyszerűen csak jó hallgatni. Olyan, mint Emeli Sandé, de ő mégis Florence.

Megunhatatlan

Ez is nagyon jó.

Az új kedvenc. 

Olimpia

Már akartam írni erről a nagy eseményről, mely 4 évente van, de csak most, az utolsó napon jutottam el idáig.
Ma én csináltam az ebédet, így lemaradtam Dusev-Janics Natasa futamáról, és már csak az eredmény hirdetésre tudtam bekapcsolódni. Ott egy kicsit Natasával együtt könnyeztem, nagyon sajnáltam szegényt, ugyanakkor büszke voltam és vagyok az eredményére!
Ezután gyors csatorna váltás történt, az Eurosporton pedig pont műugrást mutattak! Az egyik kedvenc sportágam a műugrás, főleg a toronyugrást imádom, és a mai napig alig láttam az olimpián, erre pont ma, most az volt. Ráadásul, a kedvencem, Tom Daley nem sokkal később ugrott, úgyhogy duplán megérte átkapcsolni. Ügyesen be is jutott az esti döntőbe, úgyhogy 20:30-tól férfi 10 méteres döntő, Tommal! ;)

Szóval, az olimpia. Az idő, amikor mindenki büszke a saját országára amikor érmet szerez, egy emberként szurkol az ember már a selejtezőktől kezdve, és együtt nyerünk/veszítünk a csapattal, sportolóval. Ilyenkor mindenki egy oldalon áll, mindenki a hazájának szurkol. És amikor a csúcsra érünk, kicsit megfeledkezünk a szebb időket is megélt magyar futballról, és rájövünk, hogy mennyi minden más sportág van, amiben a világ tetején lehetünk.
De, mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, és újabb 4 éves várakozás kezdődik a következő játékokig.
Holnap záróünnepség, szerintem érdemes lesz nézni!

thursday

HIHETETLEN! FELEJTHETETLEN!
Elsőre tuti ezeket mondanám, mert eszméletlenül jó volt! Sokkal több mindent kaptam, mint vártam, azt hiszem, a nyaram egyik legszebb napja volt.
Végre találkoztam a lányokkal!! Egyrészt a Gabijaimmal, és hála nekik még több szuper embert ismertem meg! :) Másrészt, pedig Alexával és Brigivel. Velük régebb óta beszélek, és annak ellenére, hogy volt egy-két hullám a dologban, mostanra mindenki rendezte a kapcsolatát mindenkivel, és össze is jött egy találkozó.

Ha már Budapest, akkor Starbucks. A kávézónak hála ismertük meg Bettit, aki egy végtelenül kedves Lewis fan. Amikor szétváltak az útjaink a Gabikkal, én vele metróztam át a Deák térre, és sétáltunk el a Kempinskihez.
Ott szobroztunk egy picit, beszélgettünk, kaptunk cuki esőt is, mert hát miért is ne. Éppen esernyőt nyitottam, amikor megláttam kijönni Marion Jolles Grosjeant. Igazából nem hittem, hogy ő volt az, próbáltam megtudni a lányoktól, hogy szerintük is ő volt-e, vagy képzelődöm. Végül elkértem Betti fényképezőgépét, "hozzávágtam" az esernyőjét, és Marion után futottam.
Isteneeeeem, annyira édes volt! Komolyan, megdöbbentő, hogy mennyire kedves volt, aranyosan mosolygott a képen - ahol viszont én elfelejtettem... - és úú, Jessica után ő lett a második kedvencem. 
Szép hétvégét és jó szünetet kívántam neki, aztán loholtam vissza a Kempihez, ahová sikerült igazi, bezsongott fangirl-ként megérkeznem.
Épp, hogy túltettem magam a dolgon, megnyugodtam, kiörömködtem magam, elindultunk visszafelé. A Fashion Street-en már javában készítették elő a Hugo Boss-os rendezvényre a dolgokat, gyorsan lefotóztuk, és sétáltunk is tovább. Nézelődöm, és egyszer csak látom, hogy az egyik kávézó/étterem teraszán Jaime Alguersuari beszélget két spanyol pasival - nem tudtam eldönteni hogy elkezdjek visítani, vagy megint rosszul látok.
Betti egyből cselekedett, már készült is a közös kép, amin sikerült vigyorognom! Nagyon  édes volt ő is, olvadásveszélyes helyzet volt... :)
Háromra visszaértem a WestEnd-hez, ott Mellóékkal találkoztam, kajáltunk, elvoltunk egy órát, majd a 17:48-as IC-vel elindultam haza. Anyával megegyeztünk, hogy első osztályra váltok jegyet, amit nem bántam meg, sőt a végén már fázott a lábam a klímától.
Összességében és részleteiben is nagyon jó napom volt, nem igazából kívánni sem kívánhattam voltam jobbat, és többet!
Köszönök mindent az összes lánynak, aki ott volt, és szebbé tette a napomat!  És bár idén nekem "csak" ennyi jutott Formula 1-ből, a következő Magyar nagydíjon biztosan kint leszek!

Tehát akkor: jövőre ugyanitt, ugyanekkor, remélem veletek, és még néhány emberrel!
Csókolom

Ja, kép is kellene mondjuk.

too good

én és az olvasás

Olvasás mániás lévén, a könyvek fontosak az életemben. Mindig is szerettem olvasni, de pár éve valahogy elvesztettem a fonalat. Az olvasás akkor magazinok lapozgatásában, és elolvasásában merült ki, míg nem kaptam egy Jane Austen könyvet.
A Büszkeség és balítélet újra elindított az olvasás felé, és azóta is hálás vagyok a könyvnek, illetve annak a személynek, akitől kaptam.
Innen már nem volt megállás, olvastam mindent, ami a kezem ügyébe került: néhány Narnia köteten keresztül, a Dexter-sorzaton át, egészen olyan remek magyar író nő könyvéig, mint Fejős Éva.

Az íróasztalomon jelenleg fellelhető könyvek. Nagy részét már olvastam, viszont a könyvespolcom technikai okok miatt nem használható, a könyves doboz már be n telt, szóval ezek itt maradtak az asztalomon.

Bal felső sarokból indulva: 

1. Kimi Garcia és Margaret Stohl: Beautiful Darkness - Lenyűgöző sötétség (első rész olvasva)
2. Vass Virág: Krásznájá Moszkvá 
3. Ken Follett: A titánok bukása
4. Dan Brown: Angyalok és Démonok
5. Fejős Éva: Cuba Libre
6. Vass Virág: Franciadrazsé
7. Vass Virág: Sokszor csókol, India!
8. Bear Grylls: A vadon törvényei