Itt vagyok a Nagy Almában! :)
Annyira vártam ezeket a napokat, heteket, és most végre itt van.
Most csak egy rövid üdvözlésre van időm, részletek majd később, képekkel illusztrálva. :) Otthon lassan 3 óra és már csütörtök, itt még csak kilenc és még szerda.
Sokat metrózunk, sétálunk a városban, bicikliztünk a Central Park-ban, és még sorolhatnám. Amint hazaérünk, és lesz időm, írok - ígérem!
2012. augusztus 30., csütörtök
2012. augusztus 19., vasárnap
A hangom
Na jó, nem az enyém, de a kedvencem mindenképp. Sok olyan hang van, amit imádok, de mostanában az abszolút kedvenc az Florence Welch.
Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért szeretem annyira, egyszerűen csak jó hallgatni. Olyan, mint Emeli Sandé, de ő mégis Florence.
Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért szeretem annyira, egyszerűen csak jó hallgatni. Olyan, mint Emeli Sandé, de ő mégis Florence.
Megunhatatlan
Ez is nagyon jó.
Az új kedvenc.
2012. augusztus 11., szombat
Olimpia
Már akartam írni erről a nagy eseményről, mely 4 évente van, de csak most, az utolsó napon jutottam el idáig.
Ma én csináltam az ebédet, így lemaradtam Dusev-Janics Natasa futamáról, és már csak az eredmény hirdetésre tudtam bekapcsolódni. Ott egy kicsit Natasával együtt könnyeztem, nagyon sajnáltam szegényt, ugyanakkor büszke voltam és vagyok az eredményére!
Ezután gyors csatorna váltás történt, az Eurosporton pedig pont műugrást mutattak! Az egyik kedvenc sportágam a műugrás, főleg a toronyugrást imádom, és a mai napig alig láttam az olimpián, erre pont ma, most az volt. Ráadásul, a kedvencem, Tom Daley nem sokkal később ugrott, úgyhogy duplán megérte átkapcsolni. Ügyesen be is jutott az esti döntőbe, úgyhogy 20:30-tól férfi 10 méteres döntő, Tommal! ;)
Szóval, az olimpia. Az idő, amikor mindenki büszke a saját országára amikor érmet szerez, egy emberként szurkol az ember már a selejtezőktől kezdve, és együtt nyerünk/veszítünk a csapattal, sportolóval. Ilyenkor mindenki egy oldalon áll, mindenki a hazájának szurkol. És amikor a csúcsra érünk, kicsit megfeledkezünk a szebb időket is megélt magyar futballról, és rájövünk, hogy mennyi minden más sportág van, amiben a világ tetején lehetünk.
De, mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, és újabb 4 éves várakozás kezdődik a következő játékokig.
Holnap záróünnepség, szerintem érdemes lesz nézni!
Ma én csináltam az ebédet, így lemaradtam Dusev-Janics Natasa futamáról, és már csak az eredmény hirdetésre tudtam bekapcsolódni. Ott egy kicsit Natasával együtt könnyeztem, nagyon sajnáltam szegényt, ugyanakkor büszke voltam és vagyok az eredményére!
Ezután gyors csatorna váltás történt, az Eurosporton pedig pont műugrást mutattak! Az egyik kedvenc sportágam a műugrás, főleg a toronyugrást imádom, és a mai napig alig láttam az olimpián, erre pont ma, most az volt. Ráadásul, a kedvencem, Tom Daley nem sokkal később ugrott, úgyhogy duplán megérte átkapcsolni. Ügyesen be is jutott az esti döntőbe, úgyhogy 20:30-tól férfi 10 méteres döntő, Tommal! ;)
Szóval, az olimpia. Az idő, amikor mindenki büszke a saját országára amikor érmet szerez, egy emberként szurkol az ember már a selejtezőktől kezdve, és együtt nyerünk/veszítünk a csapattal, sportolóval. Ilyenkor mindenki egy oldalon áll, mindenki a hazájának szurkol. És amikor a csúcsra érünk, kicsit megfeledkezünk a szebb időket is megélt magyar futballról, és rájövünk, hogy mennyi minden más sportág van, amiben a világ tetején lehetünk.
De, mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, és újabb 4 éves várakozás kezdődik a következő játékokig.
Holnap záróünnepség, szerintem érdemes lesz nézni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)