Azt hiszem a blog egy éves évfordulóját nem is lehetne jobb bejegyzéssel megünnepelni.
Először is, örülök, hogy 365 napot kibírtam egyetlen blog mellett, még ha nem is nagyon írok mostanában. I just unlocked the
Ms. Persistant badge on blogger.com :D
Tehát, túl vagyok életem első Formula 1-es hétvégéjén.
Életem egyik legjobb élménye volt, a kevés alvás és fáradtság, na meg a nagy meleg ellenére imádtam az egész hétvégét úgy, ahogy volt!
Szerdán reptéren voltam illetve voltunk Andival meg Gabival, és már ott találkoztunk pár pilótával. Csütörtökön reggel újra kimentünk, ahol végre élőben láttam Jessica Michibatat. Alig hittem el, hiszen arra számítottam, hogy Jensonnel érkezik, de hát nem így történt, a legnagyobb örömömre. Utána pedig jött Nico Hülkenberg is, aki meglepően aranyos volt.
Délután 1 körül mentünk ki a pályához, mert 4 kor, azaz 3 órával később keződött a boxutca látogatás. Nagyon hosszú várakozás volt, de végül bejutottunk. Igazából vegyes volt az ott eltöltött idő, sajnos pár perccel maradtam csak le a kedvencemről, viszont egy élmény volt végigsétálni a boxok előtt, látni a csapatokat munka közben és hallani egy igazi kerékcserét.
Másnap a szállásomon maradtam, pihentem, rendeltem egy pizzát, aztán délután bementem a városba kerülni egyet, meg vettem pár dolgoz, aztán 6 körül csatlakoztam Andiékhoz a szállodánál.
Akkor este nagyon eredményesek voltunk, aláírt Massa, Whitmarsh, Boullier, Domenicali és Checo, akivel még közös képet is csináltunk. :D
Szombaton kimentünk a pályára a 3. szabadedzésre és az időmérőre. Istenem, azok az autóhangok, az emberek, a tömeg, a hangulat... felejthetetlen!
Este megint szállodázni mentünk, habár már nagyon untam, hogy egy Alonsora várok, úgyhogy elindultam először a többi szállodához. Útközben összefutottam Bettivel, aki elkísért, és a tavalyi szerencsénk megismétlődött idén is. Sutilt, a barátnőjét valamint Charles Pic-et sikerült észrevennünk, igaz épp vacsoráztak, így nem igazán zavartuk őket. Éppen továbbálltunk amikor észrevettem a SkyF1 pasijait sörözni, és muszáj volt velük képet csinálnom. Johnny Herbert eszméletlen nagy arc volt, végig poénkodott, Crofty is hülyéskedett, a többiek meg csak szimplán aranyosak voltak. :))
A nap megkoronázása Checo, Davide meg Grosjean volt. A mexikóival csináltunk még egy képet, ami azért már sokkal jobb lett, Davide megkérdezte, hogy nem akarunk-e inkább Alonsótól aláírást, Grosjean meg csendes volt, és eléggé sietett.
A vasárnapi futam hatalmas melegben telt, de Virággal sikeresen átvészeltük, aztán pedig az Árkádban hűsöltünk, majd elkísértem a Keletiig és nem sokkal utána én is elindultam hazafelé.
Most pedig after race depressionben szenvedek, hihetetlen hogy vége, hogy ennyi volt, és durván 1 évet kell várni arra, hogy ide érkezzen a száguldó cirkusz.
Jövőre Veletek ugyanitt, nagyjából ugyan ekkor! :)