2013. augusztus 10., szombat

IKEA

Mivel szeptemberben elkezdődik a visszaszámlálás az érettségiig, így engem is olyan dolgok foglalkoztatnak, mint hova jelentkezzek, melyik városba menjek tanulni, és talán a legfontosabb: milyen lakásban kezdjem el a felnőtt életemet?
Nos, a lakás kereséssel még bőven ráérek, de azt már tudom, hogy szeretném az IKEA-ból berendezni. Ha tehetném, mindent ott vennék, de mivel nem ilyen bő pénztárcával dolgozom, így csak az apróbb vagy ezt-nem-hagyhatjuk-ott darabok jönnek majd velem.
Sajnos a svéd cég weboldalán eltöltött egy teljes óra hossza pontosan elég volt arra, hogy beleszeressek jó néhány dologba. Van, ami jól eséllyel helyet kap majd a leendő albérletben, van, amire még várnom kell, de hátha egyszer az enyém lesz!

egy jó könyvespolc elmaradhatatlan kelléke lesz a leendő új helyemnek

tejhabosító kancsó, a reggeli kávémhoz

egyszerűen imádom

tökéltes pohár lattehoz :)

imádom az ilyen foteleket, ezért szeretnék majd én is

emlék NY-ból, valahogy muszáj lesz beszereznem!

 rajzszöggel és színes cérnával bejelölni, hogy honnan hova utaztál...


imádni való ez a szőnyeg, egyedüli hátránya, hogy világos színű

elfogadnék egy ilyen fotelt olvasáshoz!

2013. július 30., kedd

My first Hungarian GP

Azt hiszem a blog egy éves évfordulóját nem is lehetne jobb bejegyzéssel megünnepelni.
Először is, örülök, hogy 365 napot kibírtam egyetlen blog mellett, még ha nem is nagyon írok mostanában. I just unlocked the Ms. Persistant badge on blogger.com :D

Tehát, túl vagyok életem első Formula 1-es hétvégéjén.
Életem egyik legjobb élménye volt, a kevés alvás és fáradtság, na meg a nagy meleg ellenére imádtam az egész hétvégét úgy, ahogy volt!

Szerdán reptéren voltam illetve voltunk Andival meg Gabival, és már ott találkoztunk pár pilótával. Csütörtökön reggel újra kimentünk, ahol végre élőben láttam Jessica Michibatat. Alig hittem el, hiszen arra számítottam, hogy Jensonnel érkezik, de hát nem így történt, a legnagyobb örömömre. Utána pedig jött Nico Hülkenberg is, aki meglepően aranyos volt.
Délután 1 körül mentünk ki a pályához, mert 4 kor, azaz 3 órával később keződött a boxutca látogatás. Nagyon hosszú várakozás volt, de végül bejutottunk. Igazából vegyes volt az ott eltöltött idő, sajnos pár perccel maradtam csak le a kedvencemről, viszont egy élmény volt végigsétálni a boxok előtt, látni a csapatokat munka közben és hallani egy igazi kerékcserét.

Másnap a szállásomon maradtam, pihentem, rendeltem egy pizzát, aztán délután bementem a városba kerülni egyet, meg vettem pár dolgoz, aztán 6 körül csatlakoztam Andiékhoz a szállodánál.
Akkor este nagyon eredményesek voltunk, aláírt Massa, Whitmarsh, Boullier, Domenicali és Checo, akivel még közös képet is csináltunk. :D

Szombaton kimentünk a pályára a 3. szabadedzésre és az időmérőre. Istenem, azok az autóhangok, az emberek, a tömeg, a hangulat... felejthetetlen!
Este megint szállodázni mentünk, habár már nagyon untam, hogy egy Alonsora várok, úgyhogy elindultam először a többi szállodához. Útközben összefutottam Bettivel, aki elkísért, és a tavalyi szerencsénk megismétlődött idén is. Sutilt, a barátnőjét valamint Charles Pic-et sikerült észrevennünk, igaz épp vacsoráztak, így nem igazán zavartuk őket. Éppen továbbálltunk amikor észrevettem a SkyF1 pasijait sörözni, és muszáj volt velük képet csinálnom. Johnny Herbert eszméletlen nagy arc volt, végig poénkodott, Crofty is hülyéskedett, a többiek meg csak szimplán aranyosak voltak. :))
A nap megkoronázása Checo, Davide meg Grosjean volt. A mexikóival csináltunk még egy képet, ami azért már sokkal jobb lett, Davide megkérdezte, hogy nem akarunk-e inkább Alonsótól aláírást, Grosjean meg csendes volt, és eléggé sietett.
A vasárnapi futam hatalmas melegben telt, de Virággal sikeresen átvészeltük, aztán pedig az Árkádban hűsöltünk, majd elkísértem a Keletiig és nem sokkal utána én is elindultam hazafelé.

Most pedig after race depressionben szenvedek, hihetetlen hogy vége, hogy ennyi volt, és durván 1 évet kell várni arra, hogy ide érkezzen a száguldó cirkusz.
Jövőre  Veletek ugyanitt, nagyjából ugyan ekkor! :)









2013. július 14., vasárnap

Crbnfls

Mindig is el akartam jutni egy Carbonfools koncertre, már komolyan fontolgattam a SZIN-re menetelt, amikor megláttam a plakátot Kecskeméten, hogy július 13-án este zenél a The Carbonfools!
Így egy régi vágyam teljesült, mikor tegnap este 9-kor a fiúk felálltak a színpadra, én pedig az első sorból énekeltem szinte végig.
Balázs pont olyan, mint a dalokban, energikus, átadja magát a zenének és cseppet sem játssza meg magát. Steve laza, Milán pedig csinálja a hangulatot és mindenki arcára mosolyt csal a bohóckodásával. Az autogram osztásnál volt szerencsém Milánnal beszélni és közös képet csinálni, aztán kaptam egy aláírást Stevetől, végül pedig jött Balázs.
FehérBalázs egyszerű fehér pólóban és micisapkában, a szokásos hanggal, kicsi cigi szaggal, aztán vaku és boldogan adtam át a helyem Rékának.
A koncert nagyon feldobott, és sajnáltam, hogy nem terveztünk bulizni menni, de legalább volt időnk sétálni a bor utcában és kóstolgatni. 






2013. június 26., szerda

confused

Hiányzik a tavalyi nyár. Amikor minden olyan zavaros volt, és úgy tűnt semmi extra nem lesz... erre pont egy igazán emlékezetes szünet lett belőle. Valami akkor nagyon jól összejött, minden héten volt program, már a végén kénytelen voltam lemondani dolgokat, hogy valahová odaérjek.
Most viszont a barátaim hiányoznak. A legtöbbjük egyéb elfoglaltság miatt jelen pillanatban nem ér rá és eléggé zavaró azzal szembesülni, hogy itt ülsz egyedül, miközben velük is lehetnél, ha ráérnének. Tudom, hogy ez nem szándékos, mégis elég nehéz megérteni a dolgokat.
Whatever, úgyis olvasnom kellene.


2013. június 8., szombat

Stúdiólátogatás

Amikor januárban visítozva lereagáltam az emailt, miszerint elmehetek az Eurosportba a Roland Garros alatt, valahogy nagyon távolinak, és hihetetlennek tűnt az egész.
Aztán két napja, csütörtökön végre mehettem Pestre, és találkozhattam a kedvenc hangjaimmal. :)

Visszagondolva nehéz felidéznem mire számítottam, de az biztos, hogy minden elképzelésemet felülmúlta az a pár óra. A légkör nagyon kellemes volt, mindenki mosolygott, jó hangulat uralkodott a helyen. Aztán 3 előtt egy kicsivel beültem Petrával abba a helységbe, amelyből a teljes kommentálás zajlik. Kaptam puha fejhallgatót, amiben ugyan azt hallottam, mint a mellettem ülő, tehát a rendezői utasításokat, a meccs hangjait és persze magát a kommentátort.
Nem egyszerű dolog végigkommentálni egy teniszmeccset - mondjuk ezt eddig is sejtettem - de ott ülve még komolyabb feladatnak tűnt.

Imádtam a csütörtököt, minden egyes percét, életem egyik legjobb napja volt!

munkaeszköz :)




2013. május 7., kedd

Iron Man 3

Több, mint valószínű, hogy az utolsó Iron Man, vagyis Vasember filmet néztem meg moziban vasárnap! Imádom az összes filmet, a legelső perctől az utolsóig, és ha egyetlen filmet nézhetnék életem végéig, nem kérdés, hogy mi lenne az.
Tony Stark hatalmas figura a filmben, Robert Downey Jr. pedig eszméletlen színész, remekül alakítja a milliárdos zsenit, akinek most pánikrohamokkal kell megküzdenie - a New Yorkban történ dolgok hatása, remek ötlet volt, taps! Amúgy a film visszatekintéssel indul, Tony régi énje visszaköszön egy kicsit, amit nagyon értékelek.
Aztán persze ott van Pepper Pots, te jó ég, Gwyneth Paltrow csont és bőr a 3. filmben, valaki adjon neki enni!
Még mielőtt elfelejteném, muszáj megemlítenem Don Cheadle-t, aki a második és harmadik filmben alakítja Rhodest, és igazából nem értem, hogy miért csak kettő moziban szerepel?! Ő erre a szerepre született! Vegyük fel megint az elsőt, de komolyan... szerelmes vagyok abba az emberbe is, meg Robertbe, Gwynethbe, meg az egész filmbe.

És itt csodálkozom el, hogy még mindig mennyire oda tudok lenni dolgokért. Néha odáig meg vissza vagyok egy cipőért, ruháért, egész boltért, cédéért, könyvért, meg persze a kedvenc sportolóimért, na meg a színészek, filmek... Szóval igen, ez az egyik hibám. Imádok rajongani dolgokért, imádom a karaktereket, zenéket, mondatokat, fejezeteket, színeket, formákat, mindent.

Szóval Iron Man 3. IMDb-n 7,8 -at kapott 92 723 felhasználó véleménye alapján, személyesen én 9,8-ra értékelem, csak azért, mert így nem igazán lehet folytatni. Ötletem sincs, hogy hogyan lesz így Bosszúállók 2. de ez már nem is az én dolgom, hanem a Marvelé, hajrá srácok!

Ennyi lenne a roppant elfogult véleményem, de ettől függetlenül irány a moziba be, simán megéri megnézni!