Aztán két napja, csütörtökön végre mehettem Pestre, és találkozhattam a kedvenc hangjaimmal. :)
Visszagondolva nehéz felidéznem mire számítottam, de az biztos, hogy minden elképzelésemet felülmúlta az a pár óra. A légkör nagyon kellemes volt, mindenki mosolygott, jó hangulat uralkodott a helyen. Aztán 3 előtt egy kicsivel beültem Petrával abba a helységbe, amelyből a teljes kommentálás zajlik. Kaptam puha fejhallgatót, amiben ugyan azt hallottam, mint a mellettem ülő, tehát a rendezői utasításokat, a meccs hangjait és persze magát a kommentátort.
Nem egyszerű dolog végigkommentálni egy teniszmeccset - mondjuk ezt eddig is sejtettem - de ott ülve még komolyabb feladatnak tűnt.
Imádtam a csütörtököt, minden egyes percét, életem egyik legjobb napja volt!
munkaeszköz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése