Már akartam írni erről a nagy eseményről, mely 4 évente van, de csak most, az utolsó napon jutottam el idáig.
Ma én csináltam az ebédet, így lemaradtam Dusev-Janics Natasa futamáról, és már csak az eredmény hirdetésre tudtam bekapcsolódni. Ott egy kicsit Natasával együtt könnyeztem, nagyon sajnáltam szegényt, ugyanakkor büszke voltam és vagyok az eredményére!
Ezután gyors csatorna váltás történt, az Eurosporton pedig pont műugrást mutattak! Az egyik kedvenc sportágam a műugrás, főleg a toronyugrást imádom, és a mai napig alig láttam az olimpián, erre pont ma, most az volt. Ráadásul, a kedvencem, Tom Daley nem sokkal később ugrott, úgyhogy duplán megérte átkapcsolni. Ügyesen be is jutott az esti döntőbe, úgyhogy 20:30-tól férfi 10 méteres döntő, Tommal! ;)
Szóval, az olimpia. Az idő, amikor mindenki büszke a saját országára amikor érmet szerez, egy emberként szurkol az ember már a selejtezőktől kezdve, és együtt nyerünk/veszítünk a csapattal, sportolóval. Ilyenkor mindenki egy oldalon áll, mindenki a hazájának szurkol. És amikor a csúcsra érünk, kicsit megfeledkezünk a szebb időket is megélt magyar futballról, és rájövünk, hogy mennyi minden más sportág van, amiben a világ tetején lehetünk.
De, mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, és újabb 4 éves várakozás kezdődik a következő játékokig.
Holnap záróünnepség, szerintem érdemes lesz nézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése